"Szümbolon" - görög eredetű, de latinosított szó; jelt, jelképet fejez ki, azonban kettős értelm e van: elsősorban mint hitvallási formula bukkan fel már az őskeresztyénség korában (gondoljunk a "Symbolum A postolicum "-ra, az Apostoli Hitvallásra, vagyis a "Hiszekegyére, amelynek szövege a római keresztyén gyülekezetben Kr. u. a IV. században alakult ki). A különböző hitvallásokkal foglalkozó teológiai tudományt "szim bolikának" nevezik. Mi azonban a szó második jelentéstartalm ával foglalkozunk, azokkal a jelekkel és képekkel, m elyek a Szentírásban, az istentiszteleti rendtartásban, a református egyházművészetben előfordulnak, vagy éppen a magyar néprajzból ismeretesek. A szimbólumok az ókori népek életében fontos szerepet töltöttek be, nem véletlen tehát, hogy a jelképek eredetét kutató szakemberek a szimbólumok nyomait a régi egyiptomi hieroglifre vagy képírásra vezetik vissza, mely a zsidók közvetítésével az őskeresztyéneknél is elterjedt. Az őskeresztyének főleg azért használtak ilyen jelképeket, hogy a mások előtt ismeretlen jelekkel egymással kapcsolatba kerülhessenek. Ezeket a szimbólum okat egyrészt az állat- és növényvilágból, másrészt az Ó- és Újszövetségből merítették. Például a bárány jelképezte Jézus Krisztus áldozati halálát, a kereszt ugyanerre utalt, a jó pásztor szin­tén Jézust szimbolizálta.