A növényvilágból is sok szimbólum származik, mint például a szőlőtő a megváltottaknak szóló ígéretet, a Krisztushoz való tartozást, a pálma a vértanúk győzelm ét jelentette.
Életfa
Ültetett az Úr Isten egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. Sarjasztott az Úr Isten a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatost és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és rossz tudásának fáját" (I.M óz.2:8-9). Az életfát a bibliai teremtéstörténet itt említi először, azonban a fa, legyen az bárm ilyen, a keresztyén valláson kívül széles körben elterjedt szimbólum: az évenként megújuló levelek a halálra és az újjászületésre utalnak. A fa alakja a földbe lenyúló gyökerekkel és az ég felé nyúló koronával jelképe lehet a föld és az ég kapcsolatának.
Almafa
Sok fejtörést okozott az írásmagyarázóknak, hogy a "tudás fája" miféle fa lehetett. A korai keresztyénségben sokan a fügefára gondoltak, mert Ádám és Éva a bűneset után fügefalevelekből összefűzött "ruhát" készített magának (I.M óz.3:7), azonban később az almafa-elképzelés került előtérbe. Molnár János neves jezsuita író egyik 1760- ban megjelent művében a fügefát szintén kétségbe vonja, mert szerinte "annak a fának, melly miatt megesett szegény atyánk ti. Ádám T. B. - még a levelétől is irtózott a bűn után. Mások almafának mondják, de hiába, erre bizonyoson semmit sem mondhatunk." Valóban, a Biblia nem tájékoztat a tudás fájának minéműségéről, tény viszont, hogy a keresztyén egyházművészet általában az almafa alatt ábrázolja Ádám ot és Évát, sőt az "ádám csutka", a férfi gégefője kifejezés is erre utal, hiszen a fügének nines csutkája.
Pálmafa
Rozetta
Kalász és szőlőtő
Együtt ismertetjük a két szimbólumot, mert szinte kivétel nélkül együtt alkalmazták, ábrázolták a kalászt és a szőlőfürtöt. Az ókorban a termőföld istenasszonyának, a görög Démétérnek, a római Ceresnek a jelvénye volt a búzakalász és a gyümölcsköteg a bőségszaruval. A Bibliában József történetében, illetve a fáraó álmában bukkan fel először a kalász jelképesen, vagyis a hét sovány kalász elnyeli a hét szép kalászt, és ezzel József az egyiptomi hét szűk esztendőt jósolta meg (I.M óz.41. rész). A református szimbolikában a kalász az úrvacsorai kenyeret ábrázolja, de jelenti a feltámadást is, mert a romlandóságra elvetett magból új élet fakad (I.Kor. 15:42); és átvitt értelemben jelentheti a kalász a jó magot termő, Isten igéjére helyesen figyelő embert, aki az utolsó ítéletkor a mennybe, a konkoly pedig az örök tűzre kerül (Mt. 13:37-42).
Szomorúfűz
Évezredekkel korábban az ún. "gyászfák" között az első helyet a ciprusfa egyik fajtája, a "szomorú ciprus", latinul: "Cupressus funebris" foglalta el. A róm aiak a Keletről származó ciprusfából koporsót készítettek, és sötét színe m iatt ez a fa a gyász, a szomorúság jelképe lett. A ugustus császár idejében a halottak oltárai és máglyái a ciprusfa ágaival voltak feldíszítve. A régi magyar hím zésbe a török mustrakincsből került át a ciprusfamotívum a szegfűvel, a gránátalm ával együtt. A XVII. századi úrasztali abroszokon bukkan fel a ciprusfa színes selyemmel, keresztszemes technikával hímezve, mint például a tömöri és az anarcsi eklézsiák terítőin.